Fogós kérdés, ehhez puskáznom kell... Azt hiszem, hogy a nagyalakú, Hüvelyk Pannás borítós Andersen mesekönyvem. Ezt egyébként rongyosra is olvastam, plusz biztosítottam egy általam kanyarított aláírással, hogy márpedig ez a kincs az én becses tulajdonomat képzi. Vele egy időben került hozzám Singer Félelmetes fogadója, szóval gyanítom, hogy ők ketten. 

Most épp a Fjällbacka sorozat ötödik részét, az Eltitkolt életeket gyűröm. Kicsit nehezen indult, de határozottan kezd izgalmassá válni, úgyhogy tűkön ülök, hogy végre folytathassam. :) Este még hangulatosabb az egész, talán a műfaja miatt is. Előtte Neil Gaiman Északi mitológia kötetét olvastam. Nyúlfarknyi, ámde mégis figyelemreméltó válogatás, szívesen barangoltam még Asgard világában tovább. A következő tervem is megvan, méghozzá a sokak által szeretett Hazudósokat néztem ki. Illik a jelenlegi kék borítós könyvek közé, ráadásul már egy ideje érdekel, miért is olyan felkapott könyv. Utána szeretnék járni magam is. :)

Sokan imádják Veronica Roth trilógiáját, a Beavatott sorozatot, de nekem már az első kötet is kínszenvedés volt. Csak azért tuszkoltam le, mert a filmet láttam, és össze akartam hasonlítani a kettőt. Jelentem, a film még mindig jobb, a könyvet sürgősen felejtsétek el. Iszonyú!!

Hmm... Valószínűleg a kötelező olvasmányokat nemigen fogom bepótolni. Az orosz irodalmat nem zártam különösebben a szívembe, úgyhogy se Dosztojevszkij, se Csehov nem szerepel a listámon. 

A Harry Pottereket tuti. :) A dedikált Varró Danikról nem is beszélve. De rajtuk kívül az összes mesekönyvemet, és mindegyik szépségemet, amihez bármilyen emlék fűz. Szívem szerint az összeset! 

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét?

Amikor kicsi voltam, Anyukám és a nagymamám rendszeresen beleírta a könyvekbe, hogy mire kaptam őket és mikor. Ezek alapján vissza tudok kicsit utazni az emlékeim közé, és ezáltal még különlegesebbé, még felbecsülhetetlenebbé válnak. Az összes képeslap is megvan, ami hozzájuk tartozik. Különleges a francia nyelvű Gavalda könyvem, amit a barátomtól kaptam Párizsból, a negyedik HP kötetem, amit a nagypapámtól kaptam, vagy az utolsó rész, amit a bátyámtól. Az összes mesekönyv, amit a nagymamám ajándékozott nekem... Rengeteg olyan könyvem van, amihez valamilyen emlék fűz. 

Erik Kästner, Az állatok konferenciája c. történetét a nagymamámmal közösen vettük meg egy általános iskolai osztálytársam szülinapjára. Közösen választottuk ki, de annyira megtetszett nekem is, hogy a névnapomra kaptam egy saját példányt. :) De utólag eszembe jutott, hogy az új Varró Dani kötet is különleges módon került hozzám, nem gondoltam volna, hogy majd személyesen tőle veszem meg. :) Így viszont hallhattam rendkívüli irodalomórát és egyúttal dedikálhattam is, teljesen személyre szabottan. :)

A közvetlen környezetemben sokan szeretnek olvasni és ők mind különlegesnek számítanak az életemben. Egyik alkalom se konkrét vagy kiemelkedő, mind egyformán fontos. 

14. Használt vagy új könyvek?

Naná, a teljes életművét kivégeztem már. Természetesen Langdon professzor a kedvencem, de a Digitális erődön, illetve a Megtévesztés fokán is tövig rágtam a körmeim izgalmamban. Részben az Inferno miatt is vágytam annyira Firenzébe és óriási volt látni a mozivásznon azokat a helyszíneket, ahol mi is jártunk tavaly. :) 

A Csokoládé trilógia alatt végig éreztem a csoki ízét a számban, de akkor is rám tör a láz, ha a skandináv krimikben fahéjas csigával tömik a fejüket a nyomozók. Általában rögtön elfog a vágy, hogy én is beleharaphassak egy méretes csigába!

Anyukám, a bátyám mindig jó tanácsokkal lát el, de a könyvesbloggerek háza táján is szeretek nézelődni. Mindig találok valami újat, valami különlegeset. 

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajdon kívül, amit végül imádtál?

Sokáig idegenkedtem a krimiktől, mert féltem, hogy nagyon nyomasztóak az én kis pihe-puha lelkem számára. Nagy meglepetés volt két éve a Millenium trilógia, azóta pedig szívesen kísérletezek a krimi berkein belül, de olvastam már sci-fit, vagy épp non-fiction történetet is. 

Bárki viheti tovább, aki kedvet érez ahhoz, hogy megossza válaszait! :)

(Képek forrása: Pinterest)

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszatérek a császárvárosba, de ha már így alakult, egyáltalán nem bánom. :) Még áprilisban beszéltünk róla, hogy jó lenne a nyári találkozónk előtt egyszer együtt tölteni a hétvégét, és kicsit távol lenni a megszokott keretektől. Ráadásul a legutóbbi tervemet is sikerült megvalósítanunk, mert ezúttal Schönbrunnt és környékét fedeztük fel. 

A szállás, azaz a garzon, amit a barátom bérelt, a Schottenringnél helyezkedett el. Ez a szeglete Bécsnek egyébként is nagyon hangulatos; egy közeli park, kiülős éttermek, kávézók és csendes, fák alatti pihenőhelyek érték egymást kb. 1 km-es körzetben. Péntek délután a szokásos piros vonattal utaztam, majd délután negyed 5 körül landoltam is a pályaudvaron. Pár percnyi várakozás után sikeresen egymásba botlottunk és indultunk is a lakáshoz. Egy gyors lepakolás, felfrissítés után - akkor szerintem simán 30 fok volt a városban, majd' megsültünk! - elindultunk sétálni és vásárolni. :) A közeli park épp ideális volt, ráadásul nem is volt túlságosan messze sem. Jó nagy kört tettünk, közben megbeszéltünk ezt-azt, kivel mi történt aznap, és hasonlók. :) A kiadós séta után betértünk a helyi Sparba, vettünk fincsi vacsorának valót és teli szatyrokkal ballagtunk vissza. 

Szombaton reggel esőkopogásra ébredtem. Már pár nappal korábban láttam, hogy elég rossz időt jósolnak a hétvégére, de reménykedtem benne, hogy ez csak átmeneti. Mivel esőben nem igazán lehet semmi értelmeset csinálni, inkább visszaaludtunk és egy óra elteltével már nyoma sem volt az esőfelhőknek. Hét ágra sütött a nap, szinte hívogatott, hogy menjünk ki a szabadba. Nem is húztuk nagyon az időt, villám reggeli, és indultunk is. :) Az U4-es metróvonal visz ki Schönbrunnhoz, ami épp ideális volt számunkra, még csak át sem kellett szállni. Jó messze van, a város másik felén, de megéri ennyit utazni! A közel 40 perces metrózás után izgatottan és lelkesen vártam az aznapi programot. Régi vágyam volt már látni a bécsi állatkertet, és amilyen szerencsés vagyok, ezt a barátom is tudta, így a szombat délutánt teljes egészében az állatkertnek szenteltük. 

A jegypénztárnál már eleve kombinált jegyet vettünk, azaz az állatkertbe, a pálmaházba, és egy kisebb afrikai házba is bebocsátást nyertünk. Amilyen kicsinek tűnt az állatkert a térképen, olyan megdöbbentő volt a különbség a valóságban. Egyáltalán nem pici! Annyi látnivaló van, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. A csodás építészeti stílus itt is itt hagyta a keze nyomát; az állatkert javarészt gyönyörű, barokk stílusú épületekkel van tele. Ráadásul folyamatos fejlesztés és szépítkezés alatt áll; egy kedves osztrák néni felvilágosított, hogy épp a napokban nyílt meg az új Zsiráfház. Ez a zsiráfok távolságtartásából egyből nyilvánvalóvá vált. Mindketten a tömegtől távol, egy csendes sarokban kerestek menedéket. A néni szerint még szükségük van némi időre, amíg hozzászoknak az emberekhez. :) 

Már a bejáratnál teljesen odáig voltam, mert az állatkert plakátjai szerint óriáspanda és koala is látható. És mindkettőt láttuk is! :) Életemben először láttam igazi pandát, nagyon cuki! Igaz, éppen aludtak, amikor meglestük őket, de attól még ugyanolyan élmény volt. Koalamackóval már a fővárosi állatkertben is találkoztam, de akkor éppen aludt (mint az esetek többségében), így bíztam benne, hogy ezúttal a pofiját is látom. Odafelé megint a szokásos alvó pózban találtam, de visszafelé, már útban a kijárathoz, végre megmutatta magát teljes valójában is. Különleges volt még a jegesmedve kifutó, ami egy kör alakú, csigaház-szerűen felépülő, interaktív, kiállításokkal teli részleg. Egy hatalmas tartályban még a jegesmackót is megfigyelhettük, miközben egy kilyukasztott gumilabdát próbált atomjaira szedni. A legfelső részen egy óriási terasz kapott helyet, ahol rá lehet látni a medencére, illetve a zöld területre is, ahol a medve kedvére sétafikálhat. Amikor oda értünk, épp egy fiatal fiú mesélt a jegesmedvékről, de hasonló előadást a fóka show alatt is hallottunk. :) Láttunk még igazi császárpingvineket, alvó oroszlánokat, kíváncsi orángutánt, bébi elefántot, üvöltő farkast és hasast ugró óriásfókát is. :) Végigjártunk egy szuper függőhidat, amit az erdős részben húztak fel, de az ott lakó állatok (a hiúz, illetve a szürke farkas) nem igazán mutatták meg magukat. A magaslati részen gyönyörű panoráma nyílt a városra is. Rengeteg állatot láttunk még, de amit mindenképp ki kell emelnem, az a különleges, nyolcszögű afrikai részleg. Itt egy-egy cikkelyben laktak az állatok, és mindegyik részen középen lehetett belátni a kifutóra. Még nem láttam sosem hasonló elrendezést, de nagyon tetszett. :) 

Az erdős rész után felértünk az éttermes szekcióhoz is, ahol egy tiroli hangulatú, kifőzde-jellegű helyre ültünk be. Én schnietzelt ettem, a barátom Leberkäse-ét, ami igazából a párizsira emlékeztet. Semmi különleges. :) Finom fagyit is ettünk, mert úgy kimelegedett az idő, hogy jólesett egy kis hideg. Végül este 6 körül értünk haza, kissé elfáradva, de élményekkel telve. 

Másnap, azaz vasárnap már napsütésre keltünk. Az aznapi terv a hiányzó két épület meglátogatása, illetve az állatkert megkerülése volt. Az afrikai házban főleg madarak, illetve különféle növények kaptak helyet. Jóval kevesebb állat volt, viszont találtunk egy viszonylag nagyobb, ürge kifutót, ahol az ürgékről is sikerült egy szuper fotósorozatot lőni. :) A pálmaház viszont lenyűgöző, már csak a külsejét tekintve is. A hatalmas belmagasságú épületben tetőig érő fák fogadtak, színes hortenzia-paradicsom és kellemes, párás idő. A kevés látnivaló ellenére is sok időt töltöttünk a két épületnél, közel két óráig bámészkodtunk. Mivel ismét kezdett nagyon kimelegedni az idő, elindultunk felfelé, az árnyas fák felé. Útközben egy bátor mókussal is összetalálkoztunk, aki szökdécselve rohant a bokrok közé, de ezúttal résen voltam és le is kattintottam. :) A sétaút egyenesen a Gloriett oldalához vezetett, majd onnan szépen, fokozatosan csurogtunk le a palotához. Mesebeli látvány volt, ahogy a dombtetőn napoztak, piknikeztek, pihentek az emberek, közben a palota előtti téren apró hangyának tűntek az ottani járókelők. :) A palotát és a Gloriettet is csak kívülről néztük meg, így is pont jó volt. Visszafelé három átszállással mentünk haza, mert én kifejezetten villamosozni szerettem volna. Így sokkal jobban lehet várost nézni. :) Késői ebédünket ezúttal egy bécsi Mekiben ettük, ahol kipróbáltam a panírozott garnélát - nyami! Az estét Star Wars filmnézéssel zártuk. Másnap reggel már csak a pályaudvarra igyekeztünk, ahol a vonat két és fél óra alatt hazaröpített. Megint egy szuper hétvégét töltöttünk együtt, ebből most bátran töltekezhetek fel a következő találkozónkig! :) 

A bécsi állatkert honlapja: https://www.zoovienna.at/

(Képek forrása: saját)

Ezzel a címmel akár könyvet is írhatnék, de nem fogok. :) Már megtette korábban egy dán írónő, Dorthe Nors, akinek főhősnője negyven évesen éli át ugyanazokat a helyzeteket, amiket most én. Különben tervezem, hogy elolvasom a jövőben, mivel meggyőződésem, hogy a vezetést tekintve majdhogynem "lelkitársamként" üdvözölhetem Szonját. 

Na de, most nem Szonjáról szeretnék mesélni, hanem magamról. Pontosabban a vezetéshez fűződő, meglehetősen ambivalens viszonyomról. Amikor február végén sikerült a Kresz vizsgám, hozzátenném, másodszorra, teljesen magamon kívül voltam a boldogságtól. Pedig pontosan tudtam, hogy a neheze még hátravan. A vezetés. Az ember hajlamos megfeledkezni az ilyen apróságokról, amikor éppen cigánykereket vetne örömében, de azért lassacskán oszladozni kezdett ez a rózsaszín köd. Tudnotok kell, hogy korábban sosem vezettem. Sőt, egyenesen úgy gondoltam, hogy ha valaki uralni tud egy ilyen négykerekű monstrumot, az az én szememben egy hős! Legyen férfi vagy nő, de kétség kívül tudhat valamit, amit én még egyelőre nem. Mit ne mondjak, a nőket egy fokkal jobban tisztelem, mert nekünk jóval nehezebb "tökösebben" fellépni egy neccesebb forgalmi szituációban. Legyőzve a félelmemet, mégis rászántam magam, és januárban beiratkoztam a tanfolyamra. Időnként teljesen bepánikoltam, hogy ez nekem hogy fog menni, sokszor totális hibának gondoltam, hogy egyáltalán belevágtam, de végül mégiscsak sikerült. Átmentem a vizsgán, az elsősegélyen, szóval a jogosítvány 2/3 része nagyjából a kezemben volt. 

Március elején, egy szép, tavasziasnak mondható napon, kisimulva és Németországi emlékeimen merengve érkeztem az órára. Előtte Apukám egy ötperces gyorstalpalót tartott nekem, hogy egyáltalán a pedálokkal és az irányjelzőkkel tisztában legyek. Ez mondjuk annyiban könnyítette a helyzetem, hogy nem ültem kukán az oktatóm mellett, hanem időnként bólogattam a mondandóján. Fél órás tekergés után a Duna-parton, közölte, hogy "oké, akkor most kimegyünk a forgalomba". Na, itt vert le a víz, és nagyjából az óra végéig kb. hatszor pergett le a szemem előtt az életem, annyira rettegtem. Hiába ült mellettem az oktatóm, és taposott bele a fékbe olykor helyettem is, ez nem segített. Telt-múlt az idő, és néhány óra elteltével (nagyjából az 5. alkalom után), úgy éreztem, hogy na. Talán mégsem olyan reménytelen ez az egész. Ez az érzés úgy a következő 5 alkalomig ki is tartott, majd a parkolás (párhuzamos, meg hátra tolatós) megint kicsit visszavett a hirtelen jött magabiztosságomból. Nem állítom, hogy nagyon, de azért épp eléggé, hogy ismét kételkedjek magamban. És most ott tartunk, hogy kb. 4-5 óra van még hátra, én meg teljesen kivagyok attól, hogy mindjárt itt a vizsga. Addig még másfél hét (legalább), de mégis olyan érzés, mintha újra matekérettségin ülnék. 

Ez most ilyen "kiírommagambólmertattóljobbanfogoméreznimagam" poszt, de így, hogy szavakba öntöttem az érzéseimet, egy fokkal jobban érzem magam. :) Nem múlt el a félelmem, de igyekszem azt mantrázni magamban, hogy menni fog és minden rendben lesz. Ennek a vizsgának ráadásul tétje is van, mert már megvan a repülőjegyem. Viszont úgy vettem észre, hogy az ilyen fontosabbnak tűnő, mérföldkőnek számító vizsgák, szigorlatok előtt mindig olyan erővel vértezem fel magam, ami minden akadályon átsegített eddig.
Bízom abban, hogy ezúttal sem lesz másképp. :) 

#mennifog #átmegyekavizsgán #mindenszuperlesz!!

(Kép forrása: Pinterest) 

Ha csokorba szedném mindazokat az élményeket, amiket az elmúlt években átéltem, nehéz lenne őket sorba állítani. Ez a lista nem is tartalmazza az összeset, de ha mérlegelni kell, vannak kifejezetten kiemelkedő emlékek, amikre bármikor meleg szívvel gondolok vissza. Nem tudom őket sorrendbe állítani, úgyhogy a mellettük levő számok nem mérvadóak. :) 

Ez a fantasztikus állat- és élménypark a Skavsta reptértől nem messze, Nyköpinghez közel található. Régóta ácsingóztam már, hogy láthassam, de a honlapját látva, kissé megrettentem a jegyáraktól. És mégis teljesült az álmom! Leginkább a hópárduc, illetve a delfinshow miatt voltam teljesen magamon kívül az izgatottságtól, de ezen felül sokkal többet kaptam. Egy egész napot töltöttünk el ott, szinte minden négyzet-centimétert alaposan bejárva. Ha csak a fóka- és delfinshowra, a hópárducra, a medvebocsokra, a tigris oázisra, vagy a szafaris kifutóra gondolok, melegség járja át a szívem. Talán az egyik legkülönlegesebb élmény a felvonón való szafari barangolás volt, ami teljesen egyedi megoldás. Madártávlatból belátni egy ilyen hatalmas területet egészen más. :) Ha tehetném, évente visszatérnék ide, annyira csodás az egész!

#2 Malmö és környéke

2015 nyarán 4 napot töltöttünk el Malmőben. Első nap Lundba vonatoztunk, ami híres az egyeteméről, a katedrálisáról, és a csodás botanikus kertjéről. Érdemes átruccanni, ha már Malmőben jár az ember! Másnap Koppenhágába utaztunk az Øresund hídon keresztül, mely vasúti- illetve autós közlekedésre is alkalmas. Amikor először megpillantottam a tengert, szinte kislányos sikkantást hallattam. :) Mivel a dán fővárosban már korábban jártam, ezért voltak ismerős helyszínek, mégis más élmény volt felnőtt szemmel látni. Legjobban a Kishableány szobrot, illetve az Andersen Múzeumot vártam, de a kikötő, a híres Nyhavn is felejthetetlen a színes házacskáival. Jó meleg napot fogtunk ki, még a vállam is kissé leégett, pedig ez Északon nem szokás. :) Utolsó előtti nap Malmőt barangoltuk be keresztül-kasul. A Közlekedési Múzeum és a Malmö Stad szinte egész napos elfoglaltságot nyújtottak, így a belvárosnak csak egy kisebb részét tudtuk megnézni. Azt hiszem, egész klassz képet kaptunk így is. :) Elutazásunk előtti délelőtt sétáltunk ki a tengerpartra. Bár láttam már korábban tengerpartot, a malmőit nehezen felejti el az ember. Hogy a skandináv hangulat, vagy a háttérben sziluettként kirajzolódó híd teszi, nem tudom. Csodás napokat töltöttünk el itt együtt, imádtam az egészet! 

#3 Jávorszarvas simogató

Igen, igen, jól látjátok! Utánozhatatlan élmény egy magamfajta állatbolondnak. :) Uppsalától nem messze, másfél órás autózásra található Leffe és az ő kis jávorszarvas parkja, a Gårdsjö älgpark. Egy családi vállalkozásról van szó, melyet a főnök, Leffe igazgat. Négy nőstény-, illetve négy hím szarvassal büszkélkedett az ottjártunkkor, úgyhogy ez a szám valószínűleg változott azóta. Ez a svéd ember hihetetlen szeretetben és békében nevelgeti a saját állatait, akiket, hála a speciális kiskocsiknak, az arra érdeklődők is megtekinthetnek. Maga a túra nem hosszú, legfeljebb 30-40 perces, de annál nagyobb a meglepetés, amikor ezeket a hatalmas állatokat néhány méterre szemügyre veheted. Mi több, a bátrabbak simogathatnak is. :) Én a bundájukat is megtapogattam, ami furcsa, olajos érzetű (a hideg miatt, persze), és a pihe-puha agancsukat is. :) Sajnos a bébi szarvast csak távolról láthattuk, de még így is az egyik legszuperebb svéd program volt. Nem hinném, hogy létezik hasonló lehetőség testközelből megpillantani ezeket a páratlan lényeket. 

#4 Mariefred

Mariefredről már írtam korábban, hiszen itt található a híres Gripsholm kastély, de ezen felül maga a városka is utánozhatatlan bájjal rendelkezik, ami a svéd kisvárosokra jellemző. Az ember szívesen eltölt itt egy fél napot, miközben lesétál a partra, eszik egy jó fagyit és kellően kibámészkodja magát a kastélyban is. :) A kastély éppen megfelelő méretű: nem hatalmas, nem veszik el benne az ember, és éppen annyi a látnivaló, amit még egészségesen be lehet fogadni. A kertje pazar, virágmezők és tópart fogadja a látogatókat, úgyhogy fotózásra, gyönyörködésre is kiválóan alkalmas. Az egyik legkedvesebb helyem, ahol valaha jártam. Szívesen visszatérnék ide (is). :)

#5 Linnés Hammarby

Carl von Linné, a híres svéd botanikus, élete jelentős részét Uppsala mellett, egy kisebb birtokon töltötte el. Rajzai, kisebb grafikái és birtoka ma is megtekinthetők. Remek programlehetőség a közelben levő turisták számára. :) A helyszín egy mesés paradicsom, zöldellő környezet és virágerdő fogadott bennünket augusztusban, amikor ide kirándultunk. Korábban is néztem már, hogy érdekes lehet, de végül tavalyi búcsúprogramnak ezt a helyet választottuk. A házban angol nyelvű körbevezetés is igénybe vehető, illetve ezen felül érdemes bejárni a sziklás-erdős birtokot, ami a birkákkal és lovakkal igazi mesebeli díszletet szolgáltat a csodás házhoz. Télen kész meseország, az év többi hónapjában pedig magunk is végigkövethetjük, ahogy a természet ébredezik, virágzik, végül pedig nyugovóra tér. 

Igyekeztem olyan helyekről írni, amiket a korábbi posztjaimban még nem soroltam fel. Természetesen továbbra is képtelen vagyok betelni Stockholmmal: az óvárossal, a Skanzennel, a Djurgården szigettel; az uppsalai dómmal, Sigtunával, és a kedvenc helyeimmel, de ha valaki megkérdezné, ezeken felül miket ajánlanék, akkor ezeket mondanám. Mindegyikhez varázslatos és különleges pillanatok fűznek. :)

(Képek forrása: saját)

Nem emlékszem, hogy az utóbbi időben lett volna ilyen kelekótya, bolondos áprilisunk. Nekem a hirtelen jött tél tette fel az i-re a pontot, de nem hiányoztak a szeles, csontig hatoló hidegben didergős esték sem. Nagyon remélem, hogy a május már sokkal jobb időt fog hozni. :) Maga a hónap viszont ismét nagyon élményekben gazdag volt, szinte minden hétre jutott valami szuper program. :)

Könyvek és olvasás

Az előző havi olvasásaimat sikeresen feltornásztam, úgyhogy ebben a hónapban 4 olvasmány került terítékre. Ebből három (!) várólistacsökkentős is. :) Április elején fejeztem be az előző hónapban megkezdett Elefántsuttogót, amit nagyon megszerettem. Anthony csodás könyvet írt a megvadult elefántcsordáról. A végén kicsit el is érzékenyültem, amikor közeledett a búcsú ideje. Voltak benne kissé vontatott részek, ezeket egy picit untam, de összességében csodás, szívet melengető olvasmány. Az ember legszívesebben azonnal pakolna Afrikába, hogy maga fedezze fel a szavannák élővilágát. :) Utána az egyik tavaly beszerzett könyvemet olvastam el, a Parfüm titkos útjait. Egyszerűen imádtam, tökéletes választás volt! Romantikus, idilli, ráadásul Párizsban játszódó női lektűr. A parfümökről is rengeteget tanultam, most már sokkal magabiztosabban forgolódom az illatok világában. A hónap kedvence is ez a könyv lett. Fellelkesülve és izgatottan fogtam bele a soron következő történetbe, de sajnos az Én, Lívia csalódás lett. :( Számomra túlzottan papírízű maradt, nem éreztem benne semmilyen különlegességet. Ennek ellenére szeretném majd sorra keríteni a folytatást is, a Palatinus-domb lányait, mert állítólag a váltott szemszög jót tett a történetnek. Meglátjuk. :)

Végül két mesével zártam az áprilist. Az egyik egy régóta kinézett svéd történet, a Három barlang hegye, ami nagyon cuki volt :), a másik Nemes Nagy Ágnes meseregénye, az Aranyecset, ami sajnos nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A verses betéteket szerettem, a prózai részeket kevésbé. 

Örülök, hogy szépen haladok a listáimmal, olvasom az itthoni könyveimet, fogyasztom a vcs-s könyveket és az esetek többségében túlzottan nagy csalódás sem ér. Igyekszem ezen az úton haladni tovább. :)

A Könyvfesztiválos beszerzéseken túl nem vettem más könyvet, így is jó sokan várnak a polcon. Viszont a két frissen beszerzett szerzeményt igyekszem minél hamarabb sorra keríteni. A cél még az idei év. :)

❧ Sarah Addison Allen: A varázslat tava ❧

❧ Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese ❧

Filmek 

Úgy tűnik, nem telhet el úgy egy hónap sem az utóbbi időben, hogy ne lessünk meg valamilyen friss filmet. Ezúttal a Menedékre esett a választásunk, főleg a húgom miatt. Ő különösen fogékony mostanában a világháborús témára, én pedig az állatokra, úgyhogy mindkettőnk részéről nagyon várós film volt. Ilyen megközelítésből még nem láttam megelevenedni a zsidó-világháború témát, így különösen megható lett a végeredmény. Anya és a húgom sírtak a végén, én csak elérzékenyültem, de kétség kívül készülni kell egy kisebb zsepi csomaggal. Az állatkert, az állatok szeretete és védelme abszolút közel áll hozzám, így kisebb sokként ért, amit a háborús pusztítás okozott. Valószínűleg nem fogom újranézni, ahhoz számomra túlságosan fájdalmas, de ha az ember lelkiekben felkészül, akkor sokat ad.

Nekem még nagy élmény volt Paddington mackó története, amit régóta terveztem megnézni, de most, a húsvét alkalmával, sikerült elcsípnem a tévében. Nagyon aranyos történet, igazi gyerekeknek való, izgalmakban és kalandokban bővelkedő film. Még a húgom is élvezte, pedig ő már rég kinőtt ebből a korból. :)

Májusban ismét vár rám egy bécsi kiruccanás, gőzerővel készülök a forgalmi vizsgára és reményeim szerint szép lassan minden kirakós a helyére kerül. A nyaram kifejezetten izgalmasnak ígérkezik, addig viszont sok elintéznivalóm van. Nem fogok továbbra sem unatkozni. :)

(Képek forrása: Pinterest, saját, port.hu)